| Chapter 30 |
1 |
Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
|
2 |
Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
|
3 |
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
|
4 |
Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
|
5 |
Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
|
6 |
Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
|
7 |
Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
|
8 |
Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
|
9 |
Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
|
10 |
Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
|
11 |
Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
|
12 |
Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
|
13 |
Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
|